Ez egy (nem annyira) képzelt telefonbeszélgetés alapján készült.

Édesapám, engedd meg, hogy boldog születésnapot kívánjak. Bár megelőztél, mert én akartalak előbb hívni..csak..ja..jó. Igazából látom, (hallom), hogy nem is érdekel. Csak azért hívtál, hogy egy újabb szenzációs lehetőséget mutass be nekem. Aha, oké. Komolyan mintha nem is az apám lennél, hanem csak egy köcsög marketinges. Mintha attól megoldódnának a dolgok egycsapásra, hogy minden szarba belépünk, mindent végigcsinálunk..és közben lessük a mannát az égből. Nem. Az élet nem így működik. Néha nem tudom eldönteni, hogy kettőnk közül ki a gyerekesebb. Mondjuk miért várjam el, hogy apaként viselkedj, hogy ha eddig se tudtál? Igen-igen tudom. Megint a régi nóta. Az a nóta, amit csak én fújok. Te meg szarsz rá:) Nem-e? Dehogynem. Sosem tudtuk megbeszélni a dolgokat. 22év fájdalmát nem lehet egy szempillantás alatt feldolgozni. Úgy próbáltad meg jóvátenni az eddigi vétkeid, hogy felnőttkoromra segítesz kicsit talpra állni, valami minimálisat visszaadni abból, amit elvettél. Nálad ez mégis kimerül a linkek küldözgetésében, hogy Te azzal segítesz nekem a legtöbbet..hű de ismerős dolgok ezek. Mint mikor anyuval megegyeztetek a válás után, hogy a 18.ik születésnapomra egy elég jelentős összeget adsz át, hogy ezzel elindíts utamon, mert azt anyu rám hagyta, mikor elment. Mondjuk nehéz úgy adni valamit, hogy ha a 18.ik valahogy kimarad. Vigasztal a tudat, hogy nem csak Te felejtetted el, hanem mindenki. Na jó, nevelőanyám nem. Ő csak kaján vigyorral leste, hogy szenvedek és várom a visszajelzéseket..elvégre ez mégis csak egy fontos alkalom. Elmúlt. Ahogy azt is kivártad, míg az egyesség elévül, mondván, hogy Te valami sokkal fontosabbat adsz nekem ami többet ér mint a pénz. Átadod a tudást.

Végül is utólag belegondolva tényleg átadtad. Neked köszönhetem nagy részében azt, ami vagyok. A verések és a többi megtették a hatásukat:) Sosem bíztam el magam, és azonnal megértem és átérzem, hogy ha olyan emberrel akadok össze, akit szintén megkínált már a sors 1-2 kövér pofonnal. Tény, hogy kicsit érzékenyebbre sikeredtem, mint szerettem volna..de muszáj ezt elfogadni, mert változni ebben nem nagyon tudok. Legalábbis eddig nem jött össze:) Segítettél abban, hogy felismerjem, hogy Te nem voltál képes váltani. Neked csak ez az egy családmodell létezik. Pedig még emlékszel rá, mikor apád agyon akart verni, és megfogadtad, hogy Te sosem bántod a gyerekeid. Nos, ez nem jött össze. Idővel magad is elhitted, hogy jól csinálod a dolgokat. Hogy ezt így kell. Mondjuk érthető, hogy nem tudod másképp, hogy ha nem is ismered fel, hogy van másik út..neked köszönhetően sokszor keltem hosszú útra és laktam mindenfelé, láttam embereket, más családokat és megtapasztaltam, hogy lehet másképp is. Azóta is erre törekszem..másképp, mint Te. Hibáztam sokszor én is..de a visszajelzések alapján jó úton haladok. Neked köszönhetem azokat az embereket, akiket megismertem útjaim során, hiszen ha nem űztök el otthonról, sosem találkozom velük. Rengeteget tanultam tőlük és ha mást nem, legalább megtapasztaltam, hogy mit nem szeretnék.

Tulajdonképpen így felnőtt fejjel visszanézve a dolgokat sajnállak. Azért, mert biztos neked sem lehet egy élmény, hogy ennyire elrontottad. Valahol belül érezned kell, hogy lehetett volna ez jobb is..az már más kérdés, hogy ez rajtad múlt. Abban is, hogy mit engedsz meg nevelőanyámnak és abban is, hogy Te mit engedsz meg magadnak. Belém ültetted, hogy nem tudom a kort tisztelni, csak, hogy ha az illető már letett valamit az asztalra amiért tisztelni lehet..minimum emberileg. Kicsit szánlak is, ahogy látom, hogy kapaszkodsz bele kétségbeesetten ezekbe a lehetőségekbe és nem győződ magaddal is elhitetni, meg persze velem is próbálod, hogy ez mennyire jó:) Valakinek biztosan..ha neked igen, akkor csináld. De akár elfogadod, akár nem, én nem veszek részt benne. Ha sosem fogsz tudni odaállni elém és bevallani, hogy elcseszted, hogy másképp kellett volna és tudod, hogy a Te időd is véges, és szeretnéd, hogy jobb legyen közöttünk a viszony..akkor maradnak azok a telefonok, amik leginkább abban merülnek ki, hogy mibe szeretnél megint belerángatni (“minden ember után 50$, meg ingyen nagy értékű dolgok, tudod, hogy én jót karok neked”), és élsz csendesen egy lakásban a pároddal, aki csak azért van veled, mert nincs hova mennie..pedig rendesen sikerült megtaposnod őt is:) Ha néha át is megyek, készülhetek a panaszáradatra órákon keresztül, főleg, hogy ha nem vagy otthon. Pedig nem laksz messze, maximum egy óra itt pesten belül..de valahogy annyira kiesik az útvonalamból..érdekes nem? Szóval sóhajtozhatsz a kis lakásodban a párod mellett, hogy mennyire nem tudsz érvényesülni és nem megy az a fránya meggazdagodás..mert bár a fogadhoz tudod verni nagyon a garast, még sincs sose pénzed, hiszen minden idegen simán ki tud forgatni akár milliókkal is, mert nekik a világon mindennél jobban hiszel:) Csak tudod, hogy ha itt az idő és kísérnek a végső utadra, ezek az idegenek ritkán állnak ott melletted, hiszen pénzzel megvenni az érzéseket nem lehet. Nem fognak jobban szeretni akárhány milliót is adtál nekik. Az emberek már csak ilyenek. Hálátlanok:) Szóval melletted lesz a párod, hogy ha nem előz be téged, mert melletted élni nem egy kéjmámor. Nővérem látni sem akar, így ő kilőve..anyukámba most rúgtál bele egy utolsót, mikor egy mozdulattal sikerült végleg kisemmizned és megsemmisítened 12évi munkáját és ezzel a mozdulattal velem is hasonlóan bántál el. Szóval ő sem kísérne el.

Tudod régen nagyon bántott, hogy én vagyok az egyetlen akinek a Te jóvoltodból nincs semmije. Katasztrófaként éltem meg, hogy nem tudok boldogulni egyről a kettőre. Azután szépen beletörődtem, majd ahogy múlt az idő, rájöttem, hogy csak az van, amit én hozok össze magamnak. Ez viszont kitartást adott, amit szintén a Te jóvoltodból szereztem. Most már nem csak  hogy nem is érdekel, hanem kifejezetten jól jön, hogy nincs semmim..sokkal bátrabban vágok neki a nagyvilágnak, bízva abban, hogy valahol élhetőbb körülményeket is tudok teremteni és jogosan büszke lenni arra, amit elértem. Örülök, hogy sikerült levetnem az önzőségem:) Szóval tényleg sok mindent köszönhetek neked..ez azonban ebben a formában még is kevés, hogy ott legyek majd melletted, hogy ha az utolsókat üti az óra. Majd elkísérnek a milliókért vett könyveid, a házad meg a dolgaid..ja, hogy azokat nem viheted magaddal? Pech. Akkor igazából nincs semmid. Koldus vagy mint én. Csak én mégis gazdagabb vagyok nálad.

Mert megtanítottál arra, hogy az életünket úgy kell élni, hogy tényleg törekedjünk az egyensúlyra, hogy mennyire fontosak az érzelmek és azok mutatása, megtanultam, hogy a pillanatokat meg kell élni, és törekszem arra, hogy ha az én időm lecseng, az én kezem azért fogja valaki.

Köszönöm..és még egyszer Boldog szülinapot!

Ezt a bejegyzést azért tettem közzé, hogy aki olvassa tanuljon belőle. A múltamról nem szeretnék hosszabban cseverészni, elmúlt, megtörtént. Viszont kellett némi illusztráció, hogy átérződjenek a szavaim. Tudom, hogy kiadtam magam és tudom, hogy hazárdjátékot játszom..aki ezek után másképp néz rám, szíve joga. Attól én még ugyanaz maradok.