EGO

Ez az írásom lassan 1 éves lesz, azt hiszem most már nem nagyon tudok mit hozzá tenni hónapok óta, ezért inkább most így marad. Majd egyszer lehet, hogy kiegészítem.

Figyelem! Ez az írás alkalmas arra, hogy elgondolkodtasson, összezavarjon embereket, ezáltal a nyugalom (időleges vagy tartós) elvesztése is előfordulhat! Az írásnak semmilyen más célja nincs, mint hogy elgondolkodtasson. Nem tudom a “megoldást”, a “tutit”, csak leírom a gondolataim tapasztalataim, amik teljesen szubjektívek, ellenben nem egyedülállóak. Mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek nem szólnak ezek az írások, különböző okokból. Tisztában vagyok vele, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt, de a visszajelzések szerint mindig vannak akiket segítenek ezek az írások, ahogy engem is segítenek sokszor mások írásai is. Ezért csinálom. Akit zavarnak az itt leírtak, azok lapozzanak tovább. Köszönöm.

ALAPOK

Latin szó, jelentése: ÉN. Nagyon régóta “része” az életünknek, mégis nagyon keveset tudunk róla. Legfőképpen a pszichológia foglalkozik vele, meg az ezotéria. Nem véletlen, hiszen mindkét ágazatot a belső és az azzal kapcsolatos dolgok érdeklik. A pszichológia által lett ismert az egoista kifejezés, melynek (legfőbb) jelentése:önzőség. Freud más nézőpontból közelítette meg a dolgot és a szexualitással egybekötve vizsgálta. Bár nézetei, tézisei feltételezéseken alapulnak, máig senki sem cáfolta meg őket és nem kutattak mélyebben utána és így leginkább az Ő tanai a mérvadóak ebben a témában a pszichológia szempontjából.

Jung is foglalkozott vele elég sokat, selfnek nevezte el. Erről talán később részletesebben, azóta nem tudtam igazán belemélyedni a témába.

Bár jó páran foglalkoztak vele, valójában még mindig borzasztóan keveset tudunk róla. Pedig ugyanúgy lényünk része, csak éppen nem látható formában. Amit pedig nem lehet érzékekkel felfogni, arra a tudomány kevesebb figyelmet szentel. Erről nehéz beszélni/írni, mert vannak dolgok, amiknek a létezése akkor is tény, ha csak kevesen hisznek benne. Ezt egyszerűen csak érezni és tapasztalni lehet a jelenlétét.

Ki/mi az EGO?

Az egó egyes vélemények szerint egy önálló személyiség. Csak éppen alak nélkül. Szinte minden attól függ, hogy hogy viszonyulunk hozzá. Lehet akár az ellenségünk vagy egy másik személyiség is bennünk, mintha skizofrének lennénk. Pedig valójában csak nem értjük, vagy nem akarjuk érteni. Sokan az egót negatív jelzőkkel illetik. A köztudatban (lásd egoista) is főleg így ivódott be, hiszen általában akkor vesszük csak észre, hogy ha valami negatív visszajelzés ér.

Az egó feladata a védelmünk. Mindenkinek van egója és mindenkit a sajátja véd. Ez egy beépített védelem, kikapcsolni/megszüntetni nem lehet.

Ha az egót hasonlítani kéne valamihez, olyan mint egy bennünk és velünk élő kisgyerek. Akaratos. Mindent akar. Most, rögtön és azonnal 🙂

Minél jobb és teljesebb az önismeretünk és felismerjük a saját egónk, úgy van lehetőségünk megtanulni kezelni is. Mert meg kell tanulni kezelni, ahhoz, hogy bármit is elérjünk. Az ittlétünk célja a tanulás. Mindenkinek mást kell megtanulnia. Ebben a folyamatban az egónk lehet a barátunk, de akár az ellenségünk is. Ugyanis az emberi természet is olyan, hogy csak akkor tanul igazán (kivétel természetesen mindig van, de ahhoz egy szintet már el kell érni), ha rá van kényszerítve.

És mivel ahhoz, hogy az ember rá legyen kényszerítve a tanulásra, mindig történnie kell valaminek. Többnyire a negatív dolgok, amik igazán előrébb lökik ezt a szekeret, mert akkor kell az embernek igazán összekapnia magát. A negatív dolgok pedig általában a mi sérelmünkre történnek. Az egónk pedig ezt a jellemünktől függően éli meg, ha elég tudatosak vagyunk, akkor “meg tudjuk vele beszélni”, ellenkező esetben sokszor képtelen vagyunk ezt elfogadni, vagy nem katasztrófaként megélni, és ennek tudatában cselekszünk.

Az egót csak tudatosan lehet kezelni. Mert először fel kell ismerni, hogy egóból cselekszünk, utána megtanulni elfogadni ezt, és csak utána van lehetőségünk tenni ellene, megváltoztatni ezt a folyamatot.

Ha a végtelenségig le szeretnénk redukálni azt a kérdést, hogy mikor biztosan nem az egó által cselekszünk, akkor az az egy válasz lenne, hogy amikor szeretetből. Minden más esetben az egó ott van a dologban. Elmagyarázom, hogy miért.

Az egónk nem tesz különbséget az energiák típusa között. Csak az számít, hogy szerinte (és ezáltal szerintünk is) azt az energiát elveszik tőlünk vagy éppen mi kapjuk. Az egó “gyárilag” önző. Ha csak egóból cselekednénk mindig mindent csak magunknak akarnánk. Ahogy az emberek is különböző szinteken vannak, úgy az egójuk is velük együtt. Ez így nagyon sok mindenre választ ad a világ történéseivel kapcsolatban. Az az érzés, amit én a “valahová tartozás érzés”-ének definiáltam szintén ott motoszkál. Az egónk szemszögéből is csak jó, ha nem vagyunk egyedül (mert van aki szeret vagy kiszolgál vagy megoszthatunk vele valamit esetleg segítség..ez csak pár darab példa, de a többség igényét általában lefedi), így ő is “támogatja”, hogy ezért tegyünk valamit.

Fontos kijelenteni és ezzel együtt megkülönböztetni, hogy bár az egó egyéni, mégis már jó ideje létezik “közösségi egó” is. Mikor olyan emberek verődnek össze egy vagy több közös cél érdekében, ami (legalábbis egy darabig) összekovácsolja őket. Ez az egó így egyre nagyobb méreteket ölthet, így van egyéni/közösségi sőt nemzetiségi egó is. Erre példa az ami manapság is zajlik kis hazánkban  Sokan elnyomottnak érzik magukat, pedig mi mennyivel szebbek/jobbak/okosabbak..stb vagyunk, mint más nemzetiségiek! És jelenleg a kormányunk politikája is leginkább erre épül. És ez nem a beilleszkedést segíti hanem inkább az elszeparálódást. Ugyanaz zajlik nagyban, mint ami kicsiben, pl egy kapcsolatban is zajlana..de a politikáról ennyit.

A közösségi egó ugyanilyen. Az összeverődöttek csoportja akármilyen okból másnak, legtöbbször különlegesebbnek érzi magát és a csoportban levőket, mint akik “kint rekedtek” és ennek természetesen hangot is ad(nak). Egó függő, hogy mennyiszer és milyen módon. A “kitaszítottak” egója viszont azért háborog, mert ezáltal, hogy ő nem került oda be máris rosszabbnak/csúnyábbnak/unalmasabbnak..stb érzi magát, attól függően, hogy mi az az indok vagy indokok sorozata, ami a másik csoportot összehozta. Sokszor ez odáig fajul, hogy a “kitaszítottak” egy része is hoz majd létre más csoportokat amibe vagy nem engedik be a másik csoport tagjait vagy épp ellenkezőleg az a cél, hogy valahogy mégis oda bekerülhessen.. mint az oviban. Mint említettem az egó alacsony szinten egy makacs és akaratos kisgyerek.

Természetesen amennyi rossz tulajdonságot tulajdonítunk az egónak, legalább annyi jót is lehet(ne). E sorok írója se különbözik semmitől az itt felsorolt tulajdonságokból. Annyi a különbség, hogy egyre többször ismerem fel és fogadom el, hogy egóból cselekszem/írok/mondok valamit és ezt igyekszem megváltoztatni azt, ahogy reagálok a dolgokra. Van, hogy az én lábam alól is kicsúszik a talaj (vagy legalábbis ezt érzem), ilyenkor nem vagyok képes mindig tudatosnak maradni, alacsonyabb szinten pedig csak az egó az úr..

Sokáig követtem el azt a hibát, hogy az egóra, mint rosszra gondoltam. Pedig az egó abszolút nem rossz. Csak foglalkozni kell vele. Szeretni. Megértetni, hogy a döntéseink jók lesznek nekünk. Kiegyezni vele. Az egó ellen felesleges harcolni. Nem lehet legyőzni. Saját magunkat nem lehet legyőzni, maximum időlegesen. Egyedül a kiegyezés marad. De ez már a tudatosság szintje. Szóval alacsonyabb szinten az egó hivatott megvédeni minket. A csalódásoktól, a veszteségektől. Az ő befolyásoltságának hatására alakítunk ki elképzeléseket véleményezünk/ítélkezünk másokról. Magasabb szinten viszont már komoly akadályt képez ahhoz, hogy feljebb jussunk és ha nem tanulunk meg vele kiegyezni, akár a saját életünkre is törhet. Magyarul saját magunk ellenségei leszünk. Elmagyarázom, hogy hogyan.

Sétálsz az utcán. Valaki beléd köt. Te felismerted, hogy ő ezt egóból teszi, mégis automatikusan akár (mert régen is ezt csináltad) visszaszólsz, vagy akár odamész, hogy “móresre tanítsd”. Ám ő meg kést ránt és máris egy következő szinten vagy a “tanulásban”. (meghalsz). Teremtett a gyilkosod egy karmát magának, mert az az energia amit tőled elvett, azt valamikor ő is oda fogja adni másnak (nem biztos, hogy önszántából) és az egótok mindkettőtöket megakadályozott a továbblépésben.  Természetesen ez egy extrém példa, de sajnos nem annyira ritka, mint gondolnánk. Illetve az a rész talán, hogy az ember felfogja, hogy miért is történik, és mégis belemegy.

Szóval egy bizonyos szint felett már létfontosságú, hogy tudjuk mit miért cselekszünk mi vagy mások és hogy ezt hogy is kéne lereagálni. Ha nem szeretetből tesszük, nem fogunk feljebb jutni.

De térjünk vissza az energiákhoz. Említettem, hogy nem tesz különbséget, hogy milyen úton és milyen energiát kapunk. Ez 2 dolgot is azonnal megmagyaráz.

Az első, ami a világban történik. Egy olyan energia köré építettük fel a “civilizációt”, ami eléggé változékony és nem is éppen a legfontosabb a tanulásunk szempontjából, de erről majd egy másik posztban írok bővebben. Természetesen a pénzről beszélek.  Valamint, hogy az emberek alacsonyabb szinten úgy viselkednek mint az áram. Az mindig a kisebb ellenállás felé megy. Mi meg mindig onnan szerzünk energiát, ahonnan a legkisebb az ellenállás. Azaz egymásból.

Ezt lehet pusztán kritizálással, jó tanácsokkal is elérni, de szélsőségesebb esetben átverés, fenyegetőzés vagy emberi élet kioltása is jöhet. És az egó szempontjából nem számít, hogy kitől veszi el azt az energiát.

Erre a legjobb példa az USA-ban jelenleg is zajló folyamatok. A fegyverhasználat és az azzal kapcsolatos vissza  élések. Az egó mindkét oldalt. Ennyire egyszerűen működnek a sorozatgyilkosok. Tőlük energiát vettek el, ők meg visszaveszik. És számukra teljesen közömbös, hogy kitől és hogyan. Minden egyes tömeggyilkosnál kiderül, hogy kitaszítottak voltak az adott társadalmi csoportokból, esetlegesen a családi körülményeik se voltak ideálisak.

Ennek a legjobb szemléltetése ez a videóklip. Aki nem szereti az elektronikus zenét (dubstep), az halkítsa le, és csak magát a klipet nézze. A végén elhelyezett poéntól eltekintve abszolút jól megmutatja, hogy egy elnyomott ember, hogy “ébred tudatára” (pedig egyszerűen csak elszakad benne a cérna) és először csak a védekezésre koncentrál, majd a lehetőségeit fokozatosan felismerve megrészegül a lehetőségtől és kamatostól akarja visszaszerezni.

Szóval vissza egy kis időre az USA-hoz. Az egó által életre hívott fegyverkezés a visszájára fordult és kemény leckét kaptak és kapnak az ott élő emberek emiatt. Rajtuk áll, hogy az egójuk ellenük fordul-e (újabb fegyverkezések és lőni lassan mindenkire aki mozog, lásd tanárok felfegyverzése és hasonló dolgok) vagy a józan eszükre hallgatva korlátozzák a fegyverhasználatot és olyan intézkedéseket vezetnek be ami nem csak a jövőbeli fegyverszerzést nehezíti, hanem a megelőzésre is sokkal több figyelmet fordít. Ugyanis minden hasonló esemény azért történik, hogy megmutassa, hogy ott gond van és valamit egészen másképp kéne csinálni.

A  másik ami szintén borítékolható már most, hogy 2013 az átverés éve lesz. Egész egyszerűen azért, mert ahogy a világban romlik a gazdasági helyzet és csúsznak lefelé az emberek, úgy tör belőlük elő a rengeteg elfojtott feszültség és agresszivitás, (egó), ami nem nézi, hogy kitől és mit vesz el, csak azt, hogy neki jobb legyen. Az ember alacsony szinten sokban hasonlít az állatokhoz, (hiszen elméletileg onnan “emelkedtünk” fel) és csak az erősebb (tudatosabb) marad életben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s