Mi a bajom a twitterrel?

Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy megírjam ezt a posztot. Közben ahogy végig gondolom, hogy mit szeretnék írni, elöntenek az emlékek és egy kicsit rossz kedvem van. De ez a velejárója, tudom, hogy ha ezen túl leszek, akkor újra el fog múlni. De én ilyen vagyok. Ha valamit szeretnék lezárni, akkor általában kiírom magamból. Ez megfelel ilyen búcsúféleségnek is, segít, hogy én is képes legyek lezárni magamban és továbblépjek.

Szóval a címben szereplő kérdésre az egyszerű válasz az, hogy semmi.

De tényleg. Már több mint öt éve ebben a közösségben vagyok, itt voltam mindig a legaktívabb, több száz embert ismertem meg/találkoztam velük/kerültünk (akármilyen) kapcsolatba is innen. Sokak szemében ez akár igazi siker sztori is lehetne 🙂

Viszont az eredeti elképzelés sosem valósult meg igazán, hogy tartós baráti kapcsolatokat építsek ki, amiket IRL lehet tovább ápolni.

Persze az ok bennem keresendő és a felhasználói szokások illetve célok különbözőségében. Valahogy úgy vettem észre, hogy a magyar twitter közösség legfőbb össze tartó ereje az, amit általában a mi népünk sajátosságának tekintenek. Ez pedig a panaszkodás, a sírás. Mikor először emeltem fel a hangom a “hatefo” hashtag ellen (a mögötte megbúvó panaszáradat miatt, aminek többnyire csak az az alapja, hogy iskolába/dolgozni kell menni), már akkor sejthető volt, hogy nem leszek túl népszerű.

Nagyon sok emberrel beszélgettem már, és sokszor az volt az érzésem, hogy ezek nem is szívből jövő “nyígások” hanem inkább ilyen “kötelező jellegű” dolgok, hogy a közösség tagjának érezze magát valaki.

És szerintem ennek folyománya lett az, hogy ahogy jöttek és jöttek az újak, ez lett nekik a követendő példa. Akik között van aki már úgy szerez minél több követőt, hogy éjjel-nappal mindenért sír,  egy részük pláne úgy, hogy nem is gondolja komolyan, az számomra nagyon kiakasztó. Szóval van az a kategória, aki pusztán azért csinálja ezt, hogy többen kövessék.

Azután vannak azok akik már az elején közlik, hogy számukra a twitter pusztán az a platform ahol végre kiadhatják magukból a  frusztrációt/bármilyen negatív érzéseket. Ezen felhasználók száma is megszaporodott az utóbbi időben. Vagy vannak átfedések. Van aki néha azért sír, mert mindig ezt teszi, máskor meg oka is van rá.

Ott a harmadik kategória akik viszont ezek hatására változnak fokozatosan és a végén azonosulnak ezekkel a dolgokkal, főleg mivel nagyon más nincs is a timelineban. Közéjük tartozom én is. Azért sem lehetett ezt azzal megoldani, hogy váltsak követőket, mert vannak emberek akiket nagyon kedvelek, mégis az idők során  ugyanúgy kezdtek el viselkedni, mint mások. (Tömegpszichózis tipikus esete) Mindenkit meg nem követhetek ki, akkor nincs az egésznek semmi értelme. Az idők során nagyon sok társaságban jártam, sok mindent láttam (a teljesség és a részletesség igénye nélkül):

– mindenki az asztalra teszi a telefonját és 1-2-3..egyszerre nyom unfollowt egy adott személyre, majd utána örül magának

– széttrollkodjuk egymás találkozóját (eleve gáz ez a “vele nem barátkozom, de ha te barátkozni akarsz vele, akkor menj te is oda hozzá, de ide ne..” hozzáállás)

– amikor csak azért barátkoznak ismerkednek veled mert xy ismerőse vagy, de amúgy normális esetben észre sem vennének

– sírsz, hogy nem szeret senki, de azokkal az emberekkel akik szeretnének megismerni, csak szórakozol, utána meg megint megy a sírás, hogy senki sem szeret és senki sem kíváncsi rád

..és a sort a végtelenségig lehetne folytatni

Persze ezek nem csak a twitter “velejárói” hanem bármilyen “szosölmédia” platform velejárója, hiszen az emberek felhasználási szokásai nagyon különbözőek.

Valamint van a negyedik csoport, akik nem tartoznak bele egyikbe se, de ők :

– nagyon kevesen vannak

– többnyire el is menekülnek innen (vagy legalább is egyre ritkábban írnak)

Szóval sajnos nem elég erős mag ahhoz, hogy érdemes legyen maradni.

Különösen rossz, hogy sok embert nagyon szeretnék megismerni vagy akár szerettem is(szeretném is), hogy ha nem a fent leírt módokon használná ezt a helyet.

Alapvetően pozitív ember vagyok, sőt inkább idealista, de ezek a negatív dolgok az idők során nagyon sokszor le tudtak húzni. Így fordult elő számtalanszor velem a “bort iszom, vizet prédikálok” tipikus esete is. Most is, túl vagyok egy szakításon az életem picit romokban, de nem a romokon kesergek, hanem próbálom élvezni az életet, megtalálni önmagam, felépíteni magam újra n+1.-re is.

Szóval néha nagyon elkeseredem, de ilyenkor gyorsan berakok valami vidámabb zenét, gondolok más dolgokra, foglalkozom más dolgokkal és szép lassan újra minden jobb lesz. Vannak céljaim, tanulok és küzdöm értük és minden nehézség ellenére is a legnagyobb vágyam napok óta, hogy dobjak pár szaltót örömömben (hogy képes vagyok rá). Eszméletlen nagy bennem az élni akarás (minden rossz ellenére ami történt eddig velem), de nagyon le lehet engem is húzni, annyira, hogy akár azon gondolkodjam, hogy a következő vonat elé fekszem és hagyjon mindenki békén. És ez a frusztráció ráragad mindenre, és csodálkozik az ember, hogy ha az élete szép lassan összeomlik.

Erre kiváló hely a twitter is. Mindig előtört belőlem a segítőkészség, hogy megoldjam mások problémáit vagy legalábbis segítsek benne, holott tudom, hogy ez nem az én feladatom. Ez eljutott arra a szintre az állandó sírások miatt, hogy legtöbbször csak unottan továbblapozok. Nekem olyasmi platformra van szükségem ahol akkor is tud valaki pozitív dolgokat írni, hogy ha nincs is rá feltétlenül oka, képeket, videókat nézni és megosztani amik szépek/vidámak/feltöltenek/motiválnak..stb

Én tudom, hogy nem lehet mindig mindenki fogpasztareklám, hogy mindenkinek vannak szar napjai, de pont az a lényeg, hogy ezt a frusztrációt ne toljuk ki másokra és mi is hamarabb úrrá legyünk rajta. Legalábbis szerintem. Szóval nekem szép lassan a legideálisabb terep a tumblr lett, mert sokkal kevesebb a sírás, azok az emberek ugyanis többnyire nem csak szavakban hanem minden témában negatívak, tehát nincs is értelme őket követni és számtalan olyan blogot/bejegyzést/témát találtam és találok ami számomra megfelelő és pont azt a hatást éri el amit szerettem volna. Persze az is igaz, hogy a szocializálódás esélye majdnem hogy 0, de hát sajnos ez van, valamit valamiért.

Így aki ezek után is szeretne követni az itt tudja megtenni: eszement.tumblr.com

Nem vagyok olyan aktív mint twitteren voltam, és talán nem is leszek sosem annyira már sehol, de ideje váltani. Olyan ez mint egy kapcsolat, ami már évek óta tart, és hosszú ideje egyre jobban érzed, hogy ki kéne belőle lépni, mert nem a jó irányba tart. Mert ez egy kicsit függés is, látod, hogy egyre romlik a helyzet, de még keresed a nosztalgiát benne meg azokat a dolgokat, amiktől még javulhatna a helyzet. Majd lassan be kell látnod, hogy már rég több benne a negatív, mint a pozitív.  Szóval nem is a twitter változott meg igazán, hanem én. Vagy mint ahogy a leggyakoribb szakítós mondat hangzik, amit senki sem szeretne hallani: “Nem illünk egymáshoz”.

Persze nagyon sokan fognak hiányozni onnan, tengernyi emlékem gyűlt össze (negatív és pozitív egyaránt), lemaradok pár érdekes beszélgetésről és esetleges ajánlatokról, kapcsolati lehetőségekről. Köszönöm annak a több mint 1000 embernek/accnak/botnak, hogy kíváncsi volt a gondolataimra és követésre érdemesnek tartott 🙂 Valamint aki továbbra is kapcsolatban szeretne maradni velem, azt számos egyéb helyen megteheti (fb, viber, whatsapp,skype..and many-many more)

Amúgy néha lövöldözöm telefonnal pár képet. Nem nagy szám, de van akiknek tetszik. Ha érdekel: instagram.com/eszement

Mégis ezek után csak két dolgot sajnálok igazán. Az első, hogy így alakult. A második, hogy ezt nem léptem meg hamarabb.

Egy utolsó üzenet:

“You can do everything, What you want be,

What you want be, positive!” (Bár én a take helyett mindig “Think positive!”-ot hallok, nekem az jobban fekszik ) 🙂

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s