Állapotjelentés no2.

Ez egy 2015 ös “draft” volt.

“Régen nem írtam ide semmit. Talán, hogy ha angolozás közben nem ugrik fel a telefonomon egy wordpress notification, hogy “kik látták a blogod”, akkor eszembe sem jut. Valamint, hogy ha nem látok ott egy új nevet, aki valahonnan ide tévedt és akinek a blogjába beleolvasva nekem is megjött a kedvem ahhoz, hogy leírjak pár gondolatot. A sok ha.. nem hiszek a véletlenekben, de ugyanakkor nem látom az értelmét sem ennek (most legalábbis). Viszont ezzel már kevesebbet törődöm, azt csinálom amit épp gondolok.

 

Szóval változtam. Illetve ez nem kijelenthető. Nem olyan mint egy elszakadt kesztyű, amit megvarrsz és azt mondod, “kész van, megcsináltam”.

Ez egy folyamat, és valahol tartok benne. Rájöttem dolgokra és rá jövök folyamatosan. Emésztgetem, vizsgálom és próbálom másképp. Na de mik is ezek a dolgok?

– Valamennyire kezdek magamra találni. Szerintem ez jó. Ma örülni tudtam a hóesésnek és a fújó szélnek is, pedig sokaknak semmi öröm sincs benne. Átrendeztem a szobám, volt bútorcsere is minimálisan, de hatalmas helyem lett, sokkal alkalmasabb arra, hogy bármit is kezdjek ott (edzeni pl), lesznek képek a falon és lesz szőnyeg is. Élhetőbb lett és kevésbé emlékeztet arra a szobára, amikor nem egyedül éltem itt.

– A blogbejegyzéseim bő 70%át elrejtettem. Több okból is. Nem igazán érzem aktuálisnak, de ez talán a legkisebb ok. A főbb ok egyik része, hogy a szakítás után darabokra törtem. Elkezdtem kiszedegetni a csontvázakat a szekrényből, és most nem nagyon tudok hinni abban amit leírtam. Illetve azért valamennyire már újra tudok, de mégis hiteltelennek érezném magam, hogy ha ezek alapján viszonyulna most hozzám bárki. A legfontosabb, hogy nagyon harcolok az érzéssel, hogy tudok dolgokat és hogy megmondjam másoknak, hogy mit is kéne csinálni. Szerencsére egyre többször sikerül. És ezek a blogbejegyzések részben ezt tartalmazták. Mert lehet, hogy tudok dolgokat de az is lehet, hogy csak azt hiszem, hogy tudok dolgokat. Hiszen itt az a veszély is fennáll, hogy ha azt gondolod, hogy te tudod a tutit, hogy másoknak is ezt akarod átadni. Nem kell, felesleges. Sokkal fontosabb lett volna megtanulni elfogadni a másikat, mint azt hinni, hogy én tudok valamit és ez alapján irányítani az életet. Hiába a jó szándék vezérelt. Tudom, hogy a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. És meg is tapasztaltam. Persze néha van, hogy kérnek tanácsot, azoknak az embereknek igyekszem segíteni, hogy ha időm/energiám is engedi. Meg persze, hogy ha értelmét is látom.

– Van egy jó barátom aki segít nekem most ezt az időszakot átvészelni és hogy újra megtaláljam önmagam, ami szinte teljesen eltűnt az elmúlt 3 év alatt (mások szerint is). Sokat beszélgetünk, inkább neki írom a gondolataim, mint ide. Ez most inkább csak egy helyzetjelentés, hogy létezem és újra élni is fogok.

– Bár alapvetően nyíltan állok a dolgokhoz, vannak témák amikről most mégsem szívesen beszélgetek, maximum az előbb említett emberrel. Ilyen a volt barátnőm is. Rá gondolva valami eszméletlenül nagy fájdalom van bennem, ami még biztos egy idő, mire valahogy elmúlik. Igyekszem ritkán gondolni rá és barátkozni a gondolatokkal, amik meglepnek, tudomásul venni a fájdalmasabbnál fájdalmasabb felismeréseket, levonni belőle a tapasztalatot és próbálni változtatni. Néha álmodom vele, vagy más hasonló gondolatokat (ma például úgy keltem, hogy azt álmodtam szerelmes vagyok) ilyenkor elég nyomott a hangulatom, de igyekszem magamhoz térni. Persze nyitott vagyok mások felé is, de mégis azt érzem, hogy ezt az időszakot jobb most egyedül megélnem. Valószínűleg az is segít ebben, hogy a visszajelzések sem nagyon mutatnak mást (ha vannak egyáltalán).

– Vannak dolgok amikben sokkal magabiztosabb és eltökéltebb lettem, ellenben vannak dolgok, amikben elbizonytalanodtam. Végre egyre magabiztosabban állok a munkahely váltás elé és körvonalazódik a további útvonal is, viszont az eddigi már-már fanatikusan “külföldre akarok menni” érzés lecsökkent. Több okból is, amiből az egyik az, hogy ha tehetem más minősítésben más munkát végeznék kint, mint amit a nagy többség választ. A másik, ami több mint valószínűleg a volt barátnőm hatása is, hogy próbálok fejben itthon is boldogulni, megtalálni a boldogulásom ebben a kicsit zavaros és kiszámíthatatlan időszakban is. Azonban ahogy ma elmerengtem a dolgokon, megint kezdem érezni, hogy elő kell vennem a terveket újra, mert csak akkor lesz összehasonlítási alapom arra, hogy mi van itt és ezt hogy élem meg, hogy ha megtapasztaltam mást is. Valamint most nem úgy érzem, hogy bárki is várna rám itt..Szerencsére az angol nagyon jól megy és egyre inkább közel a cél, amit el szeretnék érni. Szóval ahogy befejeztem az írást, megyek is vissza tanulni.”

Szóval innen jutottam el oda, ahol most vagyok 🙂

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s