Fel!

Hát kérem.. a nagy sikerű pixar film és a post címe között nem véletlen a hasonlóság..mi is a levegőbe fogunk emelkedni, csak nem léggömbbel..hanem úgynevezett siklóernyővel:)

A gondolattól, (hogy az ember fia ilyesmire adja a fejét), egészen a tettig vezető utat most egy gavalléros mozdulattal átugorjuk, ha valakit érdekel kérdez vagy tájékozódik. (Én sem fogom elhajtani) :)) Iskola az annyi van, mint a szemét, minőség, ár rendkívül változatos szintén.

Szóval az van, hogy ülünk a padban, mint a jó nebulók, nézzük a videókat szájtátva vagy magabiztosan, miközben agyunk központi részét az a gondolat foglalja le, hogy “nekünk is ezt kell majd csinálni”..illetve kényszerít a fene..mi szeretnénk csinálni:D

Ebben baromi gyorsan részünk is lesz, hiszen másnap irány a “hegy”(a 3as határ)..azaz csak mennénk. Mert ugye, mint minden légi sport ez is szél atyánk szeszélyességétől függ. Márpedig ő igen szeszélyes most éppen..szóval egy nap minusz.

Sebaj, kis csapatunk nem adja fel, másnap ugyanakkor ugyanott. A lehetőségek már kedvezőbbek, ha nem is az igaziak. Amúgy már az odajutás is felér egy kalanddal:)

Szóval mindenki ott áll kifulladva a 100tonnányi beülőtől és zsákoktól, amiket felcipeltünk a starthelyre, jöhet az eligazítás némi magyarázat és egy kis bemutató.

Mai és egyben első próbatétel a “kutyázás”.A jópofa cím annyit tesz, hogy elkezdünk ismerkedni az ernyővel, párokba verődve szépen kiterítjük az ernyőket megtanuljuk a hevederek sorrendjét, a fékeket, azt, hogy hogy kell felvenni a beülőt (elárulom, jobb mint bébikorunkban az etető, de legalább annyira fog, csak nem szabadulsz meg tőle olyan könnyen;) ), majd rá a hevedereket a helyes sorrendben, fékeket ellenőrizni megigazítani és utána jöhet egy gyorsteszt, hogy minden a helyén van-e, és minden úgy működik, ahogy az a (nemlétező) nagykönyvben le vagyon írva:)

Szóval előttünk az ernyő, akkor most figyeljük a szélirányt, egy nagy mozdulattal felkapjuk az ernyőt és ha már úgy emelkedett el, hogy nem dőlt se jobbra se balra, hanem szépen egyenesen (de annál nagyobb erővel), akkor jön az igazi feladat..hevedereket elengedni és a fékekkel minél tovább a levegőben tartani, kiegyensúlyozva és lehetőleg nem beteríteni vele a szomszédot vagy a rétet, esetleg saját magunkat. Meg nem mellesleg mi is próbálunk a földön maradni , ugyanis néha olyan erővel kap fel az ernyő, hogy mindenféle repülő filmhősnek/meselénynek érezheted magad, csak épp a “végeszköz” nélkül:)) (úgymint esernyő,seprű..tudjátok). Ha ilyenkor nem lenne melletted a társad aki fog (ismétlem fog!), akkor történik meg az, ami ma, hogy 1-2 lány elröpült mellettünk visongva a szélben, miközben rohantak utána, hogy valahogy leszedjék az égből,  imádkozva, hogy egy pillanatra legalább, de álljon már el a szél:D Nekünk mindenképpen kellemes perceket szereztek. Valamint az óvatlan ejtőernyős ilyenkor egy rosz mozdulat  miatt máris játszhatja a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportot és egyben szabadidős tevékenységet, a plankingot:) Ugyanis ha nagyon belehajolsz és felbuksz akkor máris ott fekszel arccal a rétbe épülve, kvázi makrókamerás felvételeket megszégyenítő közelségből vizsgálva a növény és állatvilágot.. csak az ernyő és a szél általában nem elégszik meg ennyivel, úgyhogy rosszabb esetben szó szerint felszánthatod a talajt. Nálunk ez nem történt meg és amúgy sem túl gyakori, de mint tudjuk az ördög nem alszik (mert insomniás)..

Szóval ez a feladat már nem annyira könnyű mint leírva látszik, részben a pimaszul változatos széliránynak köszönhetően, mivel kvázi a turbulencia “bölcsőjében” álltunk, részben kezdő mivoltunknak köszönhetően, már az, hogy az ernyőt fel tudtuk emelni a levegőbe az egy óriási sikerélmény volt, utána megtartani a levegőben viszont ugyanaz a szituáció mint ha startból felvesznek az egyetemre és utána 2 naponta zh és heti 2 tz, csak, hogy érezd a törődést:) Meg a bent maradásod esélyeinek drasztikus csökkenését:) Szóval így elsőre fent tartani majdnem hogy lehetetlennek tűnő feladat volt. Talán az egyik legjobb még én voltam a kvázi 2 percemmel. Aki ezen jót röhög azt várom szeretettel jövő hétvégére a Máriára:) Meglátjuk, hogy ő mit alkot. Mivel a szél az délre megint úgy döntött, hogy belead apait-anyait és nagyjából félpercenként változó széliránnyal és drasztikus erősséggel kezdett “dalolni”, így még a legöregebb rókák is úgy döntöttek, hogy mára over.

Mit mondjak? Kihagyhatatlan volt! Iszonyatos élmény minden elborult agyú emberkének aki szereti a veszélyeket és a levegőt, meg egy örökké tartó élményt szeretne:)

Természetesen a jó kondíció se hátrány, egy félresikerült felemelkedésnél a szél csak az egyik szárnyába kapott bele az ernyőnek és úgy elrántotta a karom, hogy utána fél órán keresztül maximum szobadísznek lehetett volna csak használni, de már újra tudom mozgatni, ma még egy kicsit ráedzek:D

És hogy lesz-e folytatás? Mindenképpen! :)) (3hónapos a tanfolyam minimum, a végén”A” típusú vizsgával, igény szerint hosszabbítva fél évre)

Reklámok